Az erőszakmentesség egy erkölcsi irányultság és társadalmi technika, amely elutasítja a fizikai (gyakran mindenféle) erőszakot a társadalmi, gazdasági és politikai célok elérésére, illetve a másoktól elszenvedett erőszak – mind az elnyomás, mind a nyílt agresszió – megállítására. Alternatívaként számtalan módszert javasol: például az oktatást, felvilágosítást, meggyőzést, állampolgári engedetlenséget. Míg korábban az erőszakmentesség a pacifizmus szinonimája volt, addig napjainkra sok társadalmi mozgalom a társadalmi változások eszközeként tekint rá, és nem csupán a háborúval kívánja szembe állítani.
A védekezés lehetőségének a teljes elutasítása nem azonos a pacifizmussal. A pacifizmus nem azonos az erőszakmentességgel. Az erőszak elutasítása lehet akár teljes is, de megfogalmazódhat erkölcsi törekvésként is. Nem meghunyászkodásról, nem önfeladásról van szó. Az erőszakmentesség nem azt jelenti, hogy jámbor jószág módjára kerüljük a konfliktusokat, és alávetjük magunkat az agresszor akaratának, hanem azt, hogy a vitás kérdések rendezésénél elvetjük az erőszak alkalmazását, mi nem lépünk fel erőszakosan. Az Erőszakmentesség Világnapját minden esztendő október 2-án ünnepeljük. Ezt a napot India javasolta az ENSZ-nek, Gandhinak, a huszadik század egyik legjelentősebb erőszakmentes aktivistájának születésnapja tiszteletére.