A fogalmat Karl Gustav Jung határozta meg. Szerinte – amit 1921-ben keletkezett Lélektani típusok című művében fejtett ki – az extrovertált típust inkább a külvilág, az introvertáltat pedig a saját belső világa köti le.
Ne felejtsük el, hogy ugyan az introvertáltak talán kisebbségben vannak, mégis többségét képeznek a tehetségek világában. A leghíresebb tudósok, filozófusok, művészek és gondolkodók egytől egyig introvertáltak.
Baj –e ha valaki introvertált? A folyton csak a könyveket bújó, az osztálytársakkal keveset beszélgető, halk, visszahúzódó tanulók viselkedését ugyanis szülők-tanárok egyaránt helyteleníteni szokták, vagy minimum aggodalommal szemlélik. A modern pedagógiai irányelvek a frontális oktatás helyett a csoportmunkát helyezik előtérbe – ez azonban, a tévhittel ellentétben, csak az extrovertált tanulókat ösztönzi nagyobb aktivitásra.
Egy introvertált személyiség nehezebben alkalmazkodik a környezeti változásokhoz, fél az újdonságoktól és az ismeretlentől. Az introvertáltak jellemzően olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyeket a környezetünk gyakran félreérthet, vagy nehezen kezelhetőnek ítélhet. A túl sok külső inger szorongást és kimerültséget okoz számukra.
Szakértők szerint a családok már kisbabakorban ki tudják szűrni, hogy a gyermekből introvertált személyiség lesz –e.
A legnagyobb probléma, ha egy ilyen gyermeket arra kényszerítenek, hogy játssza el az extrovertáltat. Tanuljunk meg egymást elfogadni, és ne akarjuk a másikat mindenáron más személyiségtípus álcája mögé kényszeríteni.