A világnap bevezetésének kezdeményezője a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). A munkaerőpiacon tizenkét éves kor alatt megjelenő minden gyermeket gyerekmunkásként tart számon. A 18 éves kor alatti fiataloknak a heti 14 óra feletti munkavállalást tekinti gyermekmunkának az ILO, amelyet a fiatal jövőbeli munkaerő-piaci és életesélyei szempontjából károsnak tart. Először 2002-ben tartották meg a világnapot.
A 21. század elején a törvényi tilalom ellenére több mint 200 millió (5-17 éves életkor közötti) gyereket kényszerítettek munkára szerte a világon. Legextrémebb formái a gyermekprostitúció és a drogkereskedelem. A gyermekmunka főleg a fejlődő országokban mindennapos, itt gyakran már ötéves korukban elhagyják a szülői házat a gyerekek, hogy pénzt keressenek a család számára. Magyarországon a gyermekfoglalkoztatást 1840-ben szabályozta először az Országgyűlés. A 2012. évi I. törvény értelmében munkavállaló csak a 16. életévét betöltött személy lehet. A törvényes körülmények között megszervezett szünidei diákmunka 15 éves kortól lehetséges, és nem minősül szabálytalan foglalkoztatásnak.