A boldogság világnapja

2012-ben döntött úgy az ENSZ, hogy ezt az érzést, fogalmat is beemeli a nemzetközi napok sorába. Konszenzussal elfogadott határozatában a Közgyűlés hangsúlyozta, hogy a boldogság keresése az emberi lét egyik alapvető célja. A dokumentum egyben felszólította az ENSZ tagországait, hogy megfelelő módon ünnepeljék március 20-án a boldogság napját, mindenekelőtt az oktatásban.

A boldogság érzése az egyetlen olyan narkotikum, ami egészséges. A boldogság keresése a legfontosabb motiváció az ember életében. Hajszoljuk, kutatjuk, megoldásokat keresünk, ideológiákat gyártunk arra, hogy miért vagyunk boldogok, vagy boldogtalanok. Nélküle félembernek, gépnek érezzük magunkat.

A boldogság nemzetközi napjának ötlete a kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, mondván, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP.

A „bruttó nemzeti boldogság” fogalma tulajdonképpen a lakosság jólétének mérésére szolgál. Egy kilenc pontból álló index segítségével megbecsülhető, hogyan érzik magukat az emberek gazdasági, társadalmi és érzelmi szempontból.

Kilenc tényező alapján számolják ki a nemzeti bruttó boldogságot.
1. az ország mentálhigiéniás állapota;
2. oktatás;
3. időgazdálkodás;
4. ökológiai folyamatok;
5. kulturális folyamatok;
6. közösségi élet;
7. egészségügy;
8. általános életszínvonal;
9. kormányzat. Fontos, és igen nagy feladata életünket, napjainkat valóban boldoggá tenni, vagy észrevenni az apró örömöket. Ám ami ennél is fontosabb és nehezebb, tegyünk boldoggá másokat.