Már egy korábbi cikkemben is kifejtettem álláspontomat, miszerint gyermekinket neveljük arra, hogy a szépirodalom nyújtotta szellemi táplálék legalább olyan fontos legyen számukra, mint a falat kenyér, és akkor egészséges lelkületű embereket sikerül nevelnünk. Az olvasás megszerettetése talán gyermekkorban a legkönnyebb. Nem mondom, hogy később nincs rá lehetőség, de lényegesen kisebbek az esélyek. Pozitív példa erre Jack London Martin Eden című regényében található, melyet ha meg kéne határoznom egy képzeletbeli listát, mely a tíz kedvenc könyvemet tartalmazza, biztosan nem hagynék ki.
Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a Gyermekkönyvek nemzetközi napját. Különös feladat hárul a családokra ma, amikor már előbb tanul meg egy gyermek számítógépet használni, mint olvasni. Azokkal a gyerekekkel is meg kell ismertetni az olvasás szépségeit, akik a számítógép előtt töltik idejük nagy részét. Mert a könyvek nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is, szépre, jóra, hasznos és haszontalan dolgokra egyaránt. Meg kell tanítani gyermekeinket szelektálni az igaz és a hamis értékek között. Erre nagyszerű lehetőséget biztosítanak a könyvek. Hisz minden könyvnek van tanúsága, még ha az a könyv bugyutának és bárgyúnak is tűnik első látásra. Meg kell tanítani gyermekeinket a sorok között olvasni. Erre jók a gyermekkönyvek, melyek meseszövevényét nem szabad kritikátlanul elfogadtatni apróságainkkal, hanem játékos módon beleszőve beszélgetéseinkbe vitassuk meg velük egy-egy irodalmi mű üzenetét.