1994-ben az ENSZ május 15-ét A CSALÁD NEMZETKÖZI NAPJÁVÁ nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb „intézményére” irányítja.
“A család azt jelenti, megosztjuk egymással a hibáinkat, a tökéletlenségeinket és az érzéseinket, miközben nem szűnünk meg szeretni egymást. De még ha szeretet árad belőlünk, akkor sem vagyunk mindig szeretetre méltók. Ha pedig nem vagyunk tökéletesek, lényeges, hogy meg tudjuk bocsátani önmagunknak és másoknak. Azután másnap reggel elölről kezdünk mindent. Olyan folyamat ez, mint a bimbó nyílása. Virágzás, virulás és virágba borulás.” írta Bernie Siegel. És milyen igaza van. A család nem csak abból áll, hogy vasárnap délutáni bájmosolyunkat megörökítve újabb fotót csatolunk az albumba. A család küzdelem. A család szenvedés. A család folyamat, mely soha meg nem áll. A család egy színtér, melyen az élet körforgása diktálja a szerepeket. A család vizsgahely, ahol naponta vizsgázunk szeretetből, toleranciából, empátiából és bölcsességből. Vizsgahely, ahol a vizsgabizonyítványt az élet adja.